Mi az élesztő?

Mi az élesztő?
Tudtátok, hogy az élesztő egészséges? Tartalmazza a szervezetünk egészséges működéséhez szükséges anyagokat. Így például a fehérjéket, cukrokat, zsírokat, vitaminokat, ásványi sókat és így tovább.


Képzeljétek el, hogy az élesztő egy apró, egysejtű, tojásformájú gomba, amelyet a tudósok a mikroorganizmusokhoz sorolnak.
Olyan kicsi, hogy ha egymás után tennénk az 1 kilogrammban található gombákat, akkor 42 000 km hosszú láncot kapnánk. Ez a lánc körbeérné a Földet!


Azonban ezek a gombák szabad szemmel nem láthatóak, de itt láthatjátok, hogy is néz ki:

A legismertebb élesztőfajta a Saccharomyces Cerevisiae. Ez a gomba cukrot vagy keményítőt eszik. Amikor eszik és levegővel is érintkezik, akkor szaporodásnak indul. Ha nincs levegő, akkor gázt és aromákat szabadít fel, amely folyamat nem más, mint a fermentáció vagy erjedés.


A friss élesztőnek kockaformája van, így préseltük össze. Ez az élesztő legismertebb fajtája. A jó minőségű élesztőt világos bézs színéről, szürkés árnyalatáról ismerhetjük fel.
Íze enyhén savanykás, illata jellegzetes, enyhén fermentált. Anyagát tekintve egynemű, rugalmas és kagylósan törhető.
Sütésnél, a felhasznált lisztmennyiséghez kb. 4-10% élesztőt kell adni. Ez azt jelenti, hogy 1 kg liszthez kb. 1 kockányi friss élesztőre (50 g), vagy 2 tasak (14 g) szárított élesztőre van szükség. A felhasználandó élesztő mennyisége azonban mindig az adott recepttől függ.
Fontos, hogy mindig hűvös (2 – 8 ℃) és száraz helyen tároljatok. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy az élesztő élő anyag. Ezért ne hagyjátok csomagolatlanul a hűtőben, mert keresztszennyeződésnek lesz kitéve! Az egyszer kibontott és nem felhasznált élesztőt érdemes folpack-ba vagy alufóliába csomagolni és rövid időn belül felhasználni!
Sütés előtt, amennyiben fel szeretnétek futtatni az élesztőt, sohasem forró vízbe, vagy tejbe morzsoljátok! A folyadék optimális hőmérséklete 36-37°C, a melegebb folyadék elpusztítja az élesztőgombákat, a hidegebb lelassítja a kelesztést. Még néhány fontos tanács:

  • a folyadékba ne tegyetek túl sok cukrot, mert sajnos a túl sok cukor is megölheti az élesztőgombákat.
  • az élesztőt nem tanácsos közvetlenül a sóval érintkeztetni, mert az szétfolyatja, ezért a sót mindig előzetesen keverjétek a liszthez.

Most beszéljünk arról, hogy miben különbözik a friss és a szárított élesztő?
A szárított élesztőt friss sajtolt élesztőből állítják elő szárítással, alacsony hőmérsékleten. A szárításnak köszönhetően 12 – 24 hónapig is tárolható.
A szárított élesztő emulgeálót is tartalmaz, ellenben a frissel, ami egy komponensű, csak élesztőből áll.
Ezzel az élesztővel is hasonlóan kell elkészíteni a tésztát, mint a friss élesztővel, annyi különbséggel, hogy hosszabb ideig kell keleszteni, valamint a szárított élesztőt nem szükséges futtatni, közvetlenül a liszthez adható.

Térjünk ki egy kicsit a sütőporra is...
A sütőpor nem ugyanolyan, mint az élesztő, hiszen a sütőpor nem élő organizmus, így általa nem jöhet létre fermentáció. A sütőporban található ásványi anyagok a víz és meleg hatására gázösszetevőkre bomlanak szét és így növelik a tészta térfogatát a sütőben. Ez a folyamat azonnal beindul, mihelyt a sütőport a folyadékba tesszük. Ezért az ilyen tésztát gyorsan fel kell dolgozni, különben a keletkező lazító hatás megszűnik. Az élesztő keleszt, a sütőpor lazít. A kelt tésztával nem kell ennyire sietni, mivel az élesztő egyenletesen dolgozik.
Viszont arra figyelni kell, hogy ha túl sok sütőport teszünk a tésztába, az tönkreteheti annak állagát és rosszabb lehet a sütemény íze is.